Az ikrek születése mindig egy különleges esemény – nemcsak a család életében, hanem a gyerekek fejlődése, személyisége és kapcsolati mintái szempontjából is. Szülőként gyakran rácsodálkozunk, mennyire mások lehetnek egymáshoz képest azok a testvérek, akik ugyanazon a napon születtek, ugyanazon a környezeten osztoznak, és már a születésük pillanatától együtt vannak.
Az ikrek esetében a testvérkapcsolat nem csupán meghatározó, hanem szó szerint életük kezdete óta jelen lévő kötelék – épp ezért sajátos a fejlődési útjuk, és különleges odafigyelést igényelnek.
Hogyan alakul az ikrek személyisége?
Korábbi cikkünkben olvashattatok arról, hogyan hat a születési sorrend szerinti testvérkapcsolat a gyermekek személyiségének fejlődésére. Az ikreknél ezzel szemben teljesen más a helyzet, hiszen születésüktől és már az anyaméhben sem voltak egyedül. Ez azt jelenti, hogy még mielőtt világra jöttek volna, hatással voltak egymásra, osztozkodtak az anyaméhen és a táplálékon is.
Bár sokan hajlamosak „egyformának” látni az ikreket – különösen, ha egypetéjűek – valójában két különálló személyiségről van szó és két külön gyermekről, akik a maguk ütemében fejlődnek és tanulnak. Erről nem szabad megfeledkezni és nem érdemes egyikőjüket a másikhoz mérni, hiszen épp ez az egyediség az, ami miatt a nagyvilág képes lesz megkülönböztetni őket. Viszont, ha akaratlanul egyekként kezeljük őket, mint „az ikrek”, nem pedig Annáról és Eszterről vagy Ádámról és Dávidról beszélünk, azzal erősen éreztetjük a gyermekekkel is ezt az egységet és gátolhatjuk őket abban, hogy megkezdjék saját egyéniségük kibontakoztatását.
Ezért az egyik legfontosabb nevelési feladat, hogy segítsük őket a saját személyiségük felfedezésében, és ne ragasszunk rájuk címkéket – például „ő a csendes”, „ő a vezér”. Ezek hosszú távon korlátozhatják a gyerekek személyiségfejlődését, különösen ha ezek az elvárások belső versengést szülnek a testvérek között.
Emellett a személyiségük alakulását erősen segíthetjük még azzal, hogy hasonló, de mégis más játékokat, ruhákat vásárolunk nekik, vagy ha már nagyobbak, hagyjuk, hogy ők válasszák ki azokat saját maguknak. Ezzel szintén erősíthetjük bennük azt, hogy szabad eltérőnek és másnak lenni, hiszen nem egyformák – még ha külsőre talán azok is.
Az ikrek kapcsolata sokféle lehet: lehetnek elválaszthatatlanok, szövetségesek, vagy épp folyton rivalizáló „kis ellenfelek”. Ami biztos: rendkívül erősen hatnak egymásra, és ez a hatás mind pozitív, mind negatív irányban megmutatkozhat.
Gyakori, hogy egyikük kicsit dominánsabb, a másik inkább visszahúzódóbb – ez akár természetes dinamika is lehet, amennyiben nem erősítünk rá külső elvárásokkal.
A legjobb stratégia, ha az egyéni sikereiket emeljük ki, és minden gyermeket saját önmagához mérünk. A szabályoknak és az elvárásoknak azonosnak kell lennie a két testvér esetében, hiszen ezzel könnyen elkerülhetjük a testvér rivalizálást. Ha egyikőjüket kevésbé tiltjuk egy adott szituációban, mint a másik gyermeket, azzal a kettőjük közötti kapcsolatot nehezítjük és frusztráltságnak tehetjük ki az eltiltásban részesülő apróságot.
Hogyan segíthetjük az önállósodásukat?
Az ikrek önállósodását nem kell túl misztifikálni, hiszen ugyanúgy fejlődnek, mint azok a gyermekek akik egyedül vannak, sőt, húzzák és támogatják is egymást a tanulás rögös útján. Ellenben ne feledkezzünk meg arról, hogy ami az egyiknek jobban megy, az lehet, hogy a másiknak kevésbé és nem szabad az „ügyesebb” gyermekre hagyatkoznunk mindenben. Ha szeretné segíteni a testvérét, ne tiltsuk meg, de ne engedjük azt, hogy mindent helyette csináljon, hiszen ezzel épp az ellenkezőjét érjük el annak, amit szeretnénk.
Ahogy a gyermekek nőnek és fejlődnek, a szülők és az őket nevelő intézmények keretein belül is felmerülhet a kérdés, miszerint: jobb lenne az ikreknek külön, vagy maradjanak együtt? Ezzel nyilvánvalóan óvodai és iskolai keretek közt érdemes foglalkozni, ugyanis 0-3 éves kor között azzal tehetünk a legtöbbet a két testvérért, ha hagyjuk őket megismerni egymást és segítjük, hogy jó kapcsolat alakuljon ki közöttük.
Sokan egyetértenek azzal, hogy az ikreknek érdemes külön csoportokba vagy iskolába kerülniük, hiszen ezzel tudjuk a legjobban segíteni az önállósodásukat, a személyiségük formálódását, ellenben egyre inkább elterjedtebb az a tendencia, hogy a testvérek ugyanazon intézményekbe, csoportba, osztályba járjanak.
Utóbbi helyzetben lényeges, hogy belássuk, a gyermekek fejlődésének biztosításában a kulcs, az arányok. Hiszen a két gyermek ebben a helyzetben lehet egymás támasza, viszont túlzottan függhetnek is egymástól amennyiben nem segítjük és terelgetjük őket a saját útjukra.
Bátorítsuk a gyermekeket, hogy saját döntéseik legyenek, még akkor is, ha a testvérük valami mást választ, hiszen ezzel is segítjük az önazonosságuk felépülését.
Fontos, hogy segítsük őket saját baráti társaság kialakításában és engedjük azt, hogy más érdeklődési területük legyen. Ebben a szülő is partner lehet számukra, elviheti őket olyan eseményekre, programokra, ami csak az egyiket vagy a másik gyermeket érdekli. Ezzel némi minőségi időt is tölthet külön az egyik gyermekkel, vagy épp segíti a másik ikret abban, hogy jobban megismerhesse testvérét.
Ugyan az ikrek nevelése valóban különleges kihívás – de legalább ekkora ajándék is. Két külön kis világ, akik a legelső pillanattól osztoznak az életen, de akiknek ugyanúgy szükségük van saját térre, saját döntésekre, és arra, hogy önállóan is kibontakozhassanak. Szülőként a legnagyobb ajándék, amit adhatunk nekik, az a figyelem, a türelem, és az a támogatás, ami egyszerre erősíti kettejük kötelékét, de egyúttal segíti őket abban is, hogy önmagukká váljanak – külön-külön.
Forrás:
https://mindsetpszichologia.hu/egy-pocakban-ket-lako-az-ellentetes-nemu-ikrek-elete-ii-resz
https://www.lelekpalya.hu/cikkek/ezoter/az-ikrek-kozotti-rejtelyes-kapcsolat