Egy családban a testvérkapcsolat az egyik legerősebb és legtartósabb kötelék lehet – vagy épp az egyik legnagyobb kihívás. Szülőként sokszor azon kapjuk magunkat, hogy egyensúlyozunk: hogyan adjunk mindenkinek elegendő figyelmet, hogyan kezeljük a testvérféltékenységet, hogyan építsünk szeretetteljes és támogató kapcsolatot a gyerekeink között. A születési sorrend pedig – bármilyen meglepő – gyakran kulcsszerepet játszik ebben a dinamikában.
Ebben a cikkben bemutatjuk mit jelent elsőszülöttnek, középsőnek vagy legkisebbnek lenni – és hogyan tudod szülőként támogatni a testvérek közötti harmonikus kapcsolat kialakulását.
Az egyke és elsőszülött gyermekek személyisége
Minden gyermek más és minden gyermek egyedi – más ütemben fejlődnek és más érdekli őket már egészen kicsi koruktól kezdve, testvéreknél mégis megfigyelhetőek azok a bizonyos minták, amik a legtöbb több gyermekes családban újra és újra visszatérnek. Ezek a minták nem velünk születnek, a család és a környezet hatása az, ami miatt magunkba építjük és elsajátítjuk őket, majd az idő előrehaladtával egyre élénkebben lesznek jelen az életünkben.
Az első gyermek, aki születése után egyke, még nem rendelkezik az adott testvéri mintákkal, ezek csak a kistestvére születésekor ébrednek fel benne és a szülők viselkedése, illetve az adott környezet hatásai formálják azt nevelés és példamutatás útján. Más a helyzet, ha az első várandósság ikerterhesség, de erről majd egy későbbi cikkünkben olvashattok majd.
Az első gyermek, mivel akár több éven keresztül is egykeként él a szüleivel, mélyebb kapcsolatot képes kialakítani velük. Több törődést, odafigyelést kap, amivel erős önbizalmat építhetünk benne; viszont könnyű átesni a ló túloldalára és elkényeztetni is azzal, hogy megvalósítunk helyette mindent amit elképzelt vagy kíván.
Egy egyke gyermek könnyen válhat a figyelem középpontjává. Ha csak azt nézzük, hogy ő az első unoka, netalántán az első dédunoka is, természetes, hogy kiemelt figyelmet kap a család részéről. Viszont ezek a környezeti hatások alapkövei lehetnek annak, hogy a kicsi ne legyen hajlandó együttműködésre és önközpontúvá váljon, ami elsőre negatívan hangozhat, de ne ijedjünk meg ettől: minden személyiségjegy formálható és lehet dolgozni rajta. Illetve fontos kiemelni, hogy nem minden egyke gyerek válik önző felnőtté, mindez csupán nevelés és a környezeti ráhatások egyvelegének köszönhető.
Az viszont tény, hogy az első testvér születése után előfordulhat, hogy kisebb korkülönbségnél erőteljesen fellángol benne az első szülöttben a testvérféltékenység és megpróbál mindent elkövetni annak érdekében, hogy visszaszerezze az addig még osztatlan figyelmet, ami csakis rá irányult. Ez mindenképpen egy olyan helyzet, amihez idő kell, hogy a gyermek alkalmazkodni tudjon, de a testvérféltékenység teljesen természetes reakció a kicsi részéről. A későbbi életben az első szülött gyermekeknél megfigyelhető, hogy sokkal többet vállalnak magukra, felelősségteljesebbek és megbízhatóbbak, mint fiatalabb társaik, ami köszönhető annak is, hogy hamar válnak „kis felnőtté”, akire a szülei sokkal több feladatot bíznak a kistestvér megszületése után.
A második testvér és a középső gyermekek
A második testvér – aki ekkor még a legkisebb testvér – születésétől fogva osztozik a felnőttek figyelmén, így számára nem lesz idegen érzés, hogy olykor háttérbe kerül. Ennek köszönhető az, hogy a későbbiekben jobb alkalmazkodó képességgel rendelkezik majd, ellenben versengő alkattá is válhat. Az utóbbi személyiségjegy adódhat abból, hogy a kisebb testvér felveszi a versenyt az idősebbel. Ha a szülők nem adnak indokot rá, feléled benne egy teljesítési kényszer, hogy utolérje az idősebb testvért és elsajátítsa azokat a dolgokat, amiket a nagyobb már tud. Kisebb korban például a szobatisztaság kialakulásánál hatalmas előny a második gyermek számára, ha az idősebb már a WC-t használja, hiszen vonzza őt a testvére tudásának elsajátítása, és hamarabb kezd érdeklődni a szobatisztaság iránt, mint esetleg idősebb testvére tette azt.
Viszont a második testvér, egyben a legkisebb szerepe csupán csak addig maradhat a gyermeké, míg meg nem születik a következő apróság. Innentől kezdve már középső gyermekről beszélhetünk, akinek immár nem csupán idősebb, de fiatalabb testvérével/testvéreivel is osztoznia kell a szülők figyelmén. Ez az élethelyzet csak további alkalmazkodásra neveli a középső gyermekeket, ami a későbbiekben egyfajta „békefenntartó” szereppel is párosulhat. Tekintve a gyermek szerepét a testvéri sorrendben, ő az, aki könnyebben kapcsolódik az idősebb és a fiatalabb testvérekhez, ezáltal képes megérteni őket és segíteni, hogy egy lehetséges konfliktushelyzet ne harapózzon el, illetve hidat képez a szülők és gyermekek között, hogy a két generáció jobban megérthesse egymást.
Ugyanakkor az alkalmazkodás mellett a középső gyermekek gyakran érezhetik úgy, hogy háttérbe szorulnak és nem kapnak annyi figyelmet, mint az idősebb, vagy fiatalabb testvérei. Ez okozhatja azt, hogy nehezen találják meg a saját útjukat; mivel tombol bennük a versengés, ami arra ösztönzi őket, hogy próbáljanak felül kerekedni idősebb testvérükön, akire bár felnéznek, mégsem akarnak olyan lenni, mint ő. Lázadók, akik kipróbálnak mindent, hogy felfedezzék a világot és önmagukat is. Ez fejleszti a kommunikációjukat és a más emberekhez való kapcsolódásukat, ami által igazi társaságkedvelők lehetnek.
A legfiatalabb testvér személyiségjegyei
A legkisebb testvér cím együtt jár a „család kisbabája” címmel is, tekintve, hogy az idősebb testvérek kezdenek önállósodni, egyre fejlettebbek, így a legfiatalabb gyermek gyakran kivívja a szülők – és testvérei – legtöbb figyelmét. Ez a figyelem mennyiség képes negatív irányba is fordulni a testvérek részéről, hiszen a nagyobbak gyakran érezhetik kirekesztettnek magukat, vagy épp azt, hogy rájuk teljesen más szabályok vonatkoznak, mint az apróságra, hiszen vele engedékenyebbek vagy épp elnézőbbek a szülők, azért, mert még kicsi.
A legkisebb gyermekek fejlődése talán a leggyorsabb, hiszen mindenben követik idősebb testvéreiket, ezáltal hamarabb sajátítanak el olyan képességeket, amikkel a nagyobbak sokkal tovább próbálkoztak, ugyanis ösztönzőleg hatnak rá testvérei, megpróbál felnőni hozzájuk.
Személyiségileg a legfiatalabb gyermeket a jellemzi a legnagyobb alkalmazkodóképesség, hiszen egy több fős családban mindenkihez igazodnia kell, de előfordulhat az is, hogy a figyelem akaratlan kisajátítása miatt az egyke gyermekeket jellemző mintákat veszi majd magára és kiskirályként uralkodik majd a családban.
A legfiatalabb testvér gyakran válhat önállótlanná, ugyanis nem csak a szülei, de a testvérei is megpróbálják kivonni őt a felelősség alól és akaratlanul is segíteni őt, mivel még kicsi és fiatal, nem akarnak túl sok terhet róni rá, ez pedig a későbbiekben egy fajta szorongást szülhet a kisebb gyermekben mikor önmaga kell meghozzon komoly döntéseket egy addig számára ismeretlen helyzetben.
Ugyanakkor a nagycsaládnak köszönhetően a legkisebbek igazán szociális természetűek lesznek, akik jól megtalálják a helyüket a közösségekben és igazi társaságkedvelő személyekké válnak. Magasabb érzelmi intelligenciával rendelkeznek, ami az alkalmazkodási képességüknek is köszönhető, ezáltal pedig jobban megértik kortársaikat és azok szándékait.
Viszont a születési sorrend nem határozza meg véglegesen a személyiséget, de jelentős szerepe van abban, hogyan alakul a testvérek közötti kapcsolat. Szülőként az a legnagyobb ajándék, amit adhatunk: ha segítjük gyermekeinket abban, hogy egymás társai, nem pedig riválisai legyenek.
Források:
https://onlinepszichologus.net/blog/a-szuletesi-sorrend-hatasa-a-testverkapcsolatokra