Előző cikkünkben már olvashattatok arról, mit ajánlunk a bölcsődére készülődés időszakában, most pedig a beszoktatás témakörét járjuk körbe. Hogyan zajlik? Mire lesz szüksége a szülőnek, és mire a gyermeknek? Mire számíthatok a beszoktatás alatt? Sírni fog a gyermekem? Olvassatok tovább, és választ kaphattok ezekre a kérdésekre.
A beszoktatás menete
A beszoktatás általában két hetet ölel fel, de a gyermek igényeihez mérten ez az időszak hosszabbítható. Gyakran előfordul a beszoktatás alatt, hogy az új közösséghez való csatlakozás alkalmával a kicsi könnyen megbetegszik, ugyanis eddig számára ismeretlen baktériumokkal, vírusokkal találkozhat a csoportban, érdemes tehát ennek megfelelően tervezni és rugalmasan kezelni ezeket a heteket.
A bölcsődéknek lehet saját beszoktatási programja, erről érdemes még a beszoktatás előtt a kisgyermeknevelőktől vagy az intézményvezetőtől tájékozódni, de ez az időszak minden intézményben a fokozatosság elvére épül, azaz a szülő minden esetben ott van a gyermeke mellett egy bizonyos időpontig. Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb esetben a hagyományos metódust választják a bölcsődék, ahol az első napokban a gyermek eleinte egy-két órát tölt a csoportban, majd ez az idő napról-napra folyamatosan növekszik. Eközben a szülő végig segíti a gyermekét, játszik vele, együtt megismerik a bölcsődei szokásokat, a napirendet, mindezt a kisgyermeknevelő társaságában, aki eleinte a háttérbe húzódva ismerkedik a gyermekkel és szülőjével.
Fontos kiemelni, hogy minden gyermeknek saját kisgyermeknevelője van – a gyermekhez rendelt kisgyermeknevelő személyéről a beiratkozás és a családlátogatás során is tájékoztatják a szülőt. A bölcsődei csoportban ketten dolgoznak, de a gyermeket csak az egyik kisgyermeknevelő szoktatja be, onnantól ő az, aki gondoskodik róla, ha mindkét pedagógus a bölcsődében van, és ő tartja a kapcsolatot a szülőkkel.
A pedagógus a beszoktatás során szintén fokozatosan, a gyermek igényeit szem előtt tartva kapcsolódik be a kicsi életébe. A szülővel közösen öltözteti, megfigyeli a pelenkázás vagy a WC/bili használat módját, igyekszik bekapcsolódni a kicsi játékába, így építve fokozatosan a bizalmat. A kiépült bizalom egy idő után megkönnyíti az elválást is, ugyanis a saját kisgyermeknevelő lesz a gyermek támasza, mikor a szülő már nem lesz mellette a bölcsődében.
Ahogy korábban írtam, a beszoktatás elején az első néhány napban csupán néhány órát tölt a gyermek a bölcsődében, ez idő alatt lehetősége van szabad játékra a csoportszobában vagy az udvaron. Az első hét vége felé, a gyermek igényeihez mérten a kisgyermeknevelő megkérheti a szülőt, hogy egy rövid időre hagyja el a csoportszobát, hogy megfigyelje, hogyan reagál a gyermek ebben a szituációban. Amennyiben pozitívan zárul a külön töltött rövid idő, tehát a kisgyermeknevelő képes megnyugtatni a gyermeket vagy elterelni a figyelmét, megkezdődhet az elválás folyamata. Ebben az időszakban ugyan a szülő már nincs a csoportszobában, de még a bölcsődében tartózkodik, hogyha a gyermeknek szüksége van rá, azonnal értesíthető legyen.
Talán a szülők számára ez az egyik legnehezebb része a beszoktatásnak, hiszen a legjobbat szeretnék a gyermeküknek. Gyakran elhangzik ilyenkor a kijelentés, hogy nem akarják, hogy a gyerek sírjon, amikor magára marad a bölcsődében. Márpedig a sírás természetes és elkerülhetetlen része a beszoktatásnak, erre jobb felkészülni, hiszen a gyermek csak ilyen módon képes kiadni magából a feszültséget és a frusztrációt, aminek oldásában a kisgyermeknevelő mindenképp segítségére lesz. A kicsi szükségleteit figyelembe véve nyugtatja majd, játékkal kínálja és átsegíti ezen az időszakon, ami a köztük alakuló bizalmi köteléket is tovább erősíti.
A kezdeti elválások fokozatosan hosszabbodnak a napok elteltével a beszoktatás során, így a gyermek egyre több időt tölt majd a csoportszobában a szülő(k) nélkül a kisgyermeknevelőkkel és társaival. A pedagógus a gyermek egyéni igényeit figyelembe véve fogja majd felkínálni számára az ebéd utáni alvást, ugyanis minden kicsi más és más: valaki a kiságyat meglátva rögtön tiltakozni kezd, valaki pedig egyből beugrik a takaró alá.
Fontos, hogy bízzunk a pedagógusban. Általában a pihenőidő a szülők egyik legrettegettebb pillanata, mert tartanak attól, hogy nem fog aludni gyermekük. Aggodalomra viszont semmi ok, a kisgyermeknevelő ott lesz mellette; ha kell, mesél neki, énekel, az ölébe veszi és ringatja, amíg az apróság el nem alszik, ugyanis számára is az a legfontosabb, hogy a gyermeket bizalommal és szeretettel teli légkör vegye körül, ahol tudja, hogy egy ennyire érzékeny helyzetben is odafigyelnek rá, illetve segítik őt.
Mit tegyek, ha a gyermekem sír a beszoktatás alatt?
A sírás a gyermek legtermészetesebb reakciója olyan szituációkra, amelyek frusztrációt vagy fájdalmat váltanak ki belőle. A beszoktatás alatt a szülők másik nagy féleleme, hogy a kicsi vigasztalhatatlan sírással tölti majd napjait a bölcsődében, és nem lesznek mellette, hogy megnyugtathassák.
Próbáljuk tudatosítani magunkban: sírni jó! A gyermeknek, a felnőttnek és minden embernek egyaránt, ugyanis kutatások szerint aktiválja az agyunk paraszimpatikus idegrendszeri részét, így szervezetünk képes ellazulni, megnyugodni.
Nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom, a beszoktatás folyamán általában minden gyermekből sírással vagy bizonyos tevékenységek elleni tiltakozással – például az étel elutasításával – robban ki a felügyelemlett frusztráció. Ez egy életkori sajátosság, ugyanis a kisebb gyermekek még nem rendelkeznek olyan megküzdési technikákkal, mint a felnőttek, ezáltal a maguk módján próbálnak mihamarabbi megnyugvást keresni, ami legfőképp a sírásban valósul meg.
A szülők számára nyilván szörnyű hallani, hogy gyermekük, nem messze tőlük, idegen emberek és gyermekek között sírdogál, de fontos tudni, hogy a kisgyermeknevelők minden eszközt bevetnek azért, hogy ezt csillapítani tudják. Megpróbálják megvigasztalni, elterelni a figyelmét, addig bohóckodnak és játszanak a gyermekkel, míg a sírás lassal elhalkul, és talán egy-egy mosolykezdemény is előbújik.
A pedagógus minden esetben figyelembe veszi a gyermek határait. Nem fogja hagyni, hogy a végtelenségig sírjon, így ha azt látja, hogy a szülő-gyermek elválást követően egyelőre nem tudja még megnyugtatni a gyermeket, minden esetben vissza fogja hívni a szülőt a csoportszobába.
Előfordulhat ilyenkor, hogy a szülő attól tart, a gyermek megszokja, hogy bármikor sír, ő rögtön megjelenik, így a beszoktatás végét követően is állandóan várni fog rá. A kisgyermeknevelő képes felmérni, hogy sírás esetén a gyermek csak tiltakozni próbál a kialakult helyzet ellen, vagy valóban a szülő hiánya okozza a benne kialakult frusztrációt; ha az utóbbi, és a szülőt megkéri, hogy jöjjön vissza a gyermekhez, hogy megnyugtathassa, azzal az újratalálkozás élményét, a „nem hagytak itt, és még mindig szeretnek”-érzést erősítik meg a gyermekben. A beszoktatás egyik lényege, hogy – a külön töltött idő fokozatos növelésével – a szülő visszatérésének élménye a mindennapos rutin részévé váljon anélkül, hogy a gyermek egész nap a szülő érkezésére várjon.
Azt javaslom, ne féljünk attól, hogy a gyermek sírni fog. Előbb-utóbb ki kell adja magából a helyzet miatt benne keletkezett feszültséget, és ennek a legjobb módja az, hogyha sír. Viszont jobb, ha a szülő nem feledkezik meg magáról sem! A beszoktatás érzékeny időszaka belőlük is előcsalogathat néhány könnycseppet, ezeket pedig nem szabad visszatartani. A kisgyermeknevelők megértik és elfogadják azt is, ha a szülőből sírással szabadul fel az elválás okozta fájdalom, és mindig lesz egy zsebkendő a zsebükben, amivel megkínálhatják őket vigasztalásképpen.
Források:
A sírás ezért egészséges –https://www.hazipatika.com/eletmod/tudomanyos_erdekessegek/cikkek/a_siras_ezert_egeszseges
A beszoktatás menete – https://becsehelybolcsode.hu/beszoktatas-menete/